A Mini

Szóval apróbb hibák akadnak, no.

Minap jó szokásomhoz híven munkába akartam vele menni, be is indult, én meg bekapcsoltam a rádiót, és akkor hopp, elszállt. Mármint a motor. Meg úgy minden. Nem is indult el egy darabig, apu aztán a következő nap addig csesztette, amíg végül meg nem hajolt a Mini a Novák család akarata előtt. Azóta megy, gond nélkül.

Továbbá. Elszállt ugye a fényszóró. Az még a legelején történt, kiderült, hogy valami érintkezéshiba van itt, kéremalássan, ezért a kapcsolót ki kellett operálni és biztosíték dugdosással lehetett megoldani a világítást. Ebben csak egy hiba volt. A rázós macskakövön előferdült, hogy szétcsusszantak a drótok. De sebaj, a végére már nagyon belejöttem, hogy melyik vezetéket hova kell kötni, mondjuk nem egy nagy ördöngősség, de akkor is. Na, időközben megérkezett a kapcsoló, úgyhogy nincs többé vezeték dugdosás az éjszaka közepén, bár a biztos-ami-biztos alapon odakészített szigszalag tekercset még nem teszem vissza a csomagtartóba.

Fényhez még. Éjjel nincs világítás a km-órán. A benzinálláson/vizhőfokmérőn meg fordulatszámmérőn van, csak a km-órán nincs. Máramikor. Múltkor belehajtottam egy mély pocsolyába, és bár a kocsi sehol nem ázott be, egyszer csak felviláglott a teljes műszerfal. Azóta gyakrabban látom, hogy mennyivel száguldok le a hegyről meló után.

Hát, hirtelen ennyi, a tetőablak olykor beázik, de csak akkor, ha nem esik nagyon az eső. Fene se érti.

Szóval, nem elrettenni kell itt, hanem hidegvérrel kezelni a dolgokat, meg aki egy húsz éves Minit képes vásárolni, az készüljön fel lelkileg az ilyenekre. Azontúl örülnék, ha pár Mini-rajongó, illetve tulaj (kevésbé laikus, mint én) is megtalálná ezt a blogot, lehetne tapasztalatot cserélni.

TÜV megvolt, papírok elintézve, rendszám beszerezve, első vezetések is megvoltak. Csak hát az én rutintalanságommal ez bizony nem egy könnyű eset, mivel a jogsim kb 3 éve van meg, ezidő alatt a megtett km-ek *100-at egy kezemen meg tudnám számolni, sőt, szerintem két ujjamon. Mindennemű túlzás nélkül.

Szóval tegnap elmentünk egy körre, apu az anyósülésen, anyu hátul, és igazán nehéz úgy az útra figyelni, ha a levegővisszatartásokat, meg a jajj-okat hallgatom, de ez van. Tegnap éjjel egyik ismerősöm hozott haza, azzal a feltétellel, ha én vezetek. Na most az a Merci csöppet nagyobb, mint a Mini, de elvezetgettem itt a városban, hajnali egykor zuhogó esőben, így forgalom szerencsére nem volt.

Mai program lett volna, hogy anyuval kimegyünk az áruházakhoz a város határába, odafele ő vezet, hogy szokja a kocsit, mivel most két napra kölcsön kell majd adnom neki, haza meg én, hogy szokjam a vezetést, mint olyant. De bizonyos körülmények folytán anyu nem ért rá, ezért én mentem ki egyedül.

Ahogy beindítottam a kocsit (szivató kihúz, kézifék kienged, kormány teker-teker-izmosodom) a szívem úgy kalapált, hogy elnyomta az amúgy nem halk alapjáratot. Rettenetesen izgultam, sőt mi több, rettegtem. De az első 500 m után ez megzűnt, és átvette helyét a vezetés élvezete. Na, ilyet se éreztem még. A vezetés nekem mindig stressz volt, és hálás vagyok ennek a kis tragacsnak, hogy többé nem az. Persze nem bízom el magam, mert ilyenkor dobja el az ember a vasat...

Namost, ha a kocsi az istennek nem akar 70 fölé gyorsulni, és addig is csak sírva, akkor érdeme megnézni, hogy az ember kiengedte-e a kéziféket. Ha az első kereszteződésben ugrál a motor, mert még csak egy perce jár, de a szivatót már visszanyomtuk, akkor érdemes még kicsit húzni rajta. Szóval rá lehet érezni, és azt kell mondjam, szeretem vezetni a kis pöcsköszörűt.

Hamarosan kész, több, mint 1000 eurómba fog nekem fájni, ez van. Légszűrő kicserélve, protekció a TÜV-nél megszerezve, hogy a felnikkel se legyen gond, időközben ugyanis kiderült, hogy a felnikre kell Gutachten-t szerezni, hogy bizonyítva legyen, hogy a kocsi mehet az alufelnikkel, igenám, de az olasz gyártó nem ütött a felnibe számot, ami alapján lehetett volna papírt szerezni. Így végül kétségbeesett arcunkat látva a fickó közölte, hogy úgy kérjünk időpontot, hogy ő tudjon felmenni vizsgáztatni, és akkor átengedi a kocsit. Legalábbis a felnikkel nem lesz gond. Remélem, most már mással sem, rozsdafoltok eltüntetve, többé nem esik be az eső lábmagasságban, légszűrő kicserélve, felnik elintézve...

Jövő hét szerda. Szurkoljatok.

Emberünk, a bizonyos autószerelő elvitte műszaki vizsgára, amin a kicsikocsi nem meglepően nem ment át. Pedig a biztos a sport kipufogó és az alufelnik fölött még szemet hunyt volna, de amikor meglátta a sportlégszűrőt, elfogyott a türelme. Ami ennél pindurkát nagyobb gond, az az, hogy sehol sem tudunk légszűrőt szerezni a kocsira. Illetve ő. Mi még csak három telefon erejéig fektettünk energiát a dologba, de valószínűleg ennek a vége egy német minifórumra való regisztrálás lesz, hátha van valakinek sufnituningból hátramaradt légszűrő. Reméljük a legjobbakat, meg azt is, hogy júliusra már nem kell havibérletet vennem...

Egy kamion és egy Mini megáll egymás mellett a pirosnál. A kamionos kiszól az ablakon a Mini sofőrjének:

- Még szoptatja, vagy már benzint is kaphat?

Szerződés aláírva, előleg kifizetve. Izgulok is, mint a rosseb.

Lényegre térve, ez a blog azért jött létre, hogy dokumentálni és nagyközönség elé tudjam tárni a folyamatot, ahogy a Miniből autó lesz. No, nem mintha most nem volna az, korához képest (velem egyidős, 20 éves) igen jó állapotban van, de a műszaki után is lesz még mit bütykölni rajta. A műszerfalat újra kell majd préselni, és sorolhatnám, de most hirtelen csak ez jut eszembe. De a gondok és apró hibák, szexepilek majd sorra fedik fel magukat.

Ezt a kocsit vezetni egy életérzés. Igaz, eddig kb 10-15 km-t vezettem vele, tegnapelőtt a szerviztől a kereskedésig vissza, de teljesen beleszerettem az izomból tekerendő kormányba, a 3 centinként nyomható gázpedálba, a hangjába, ami kb ahhoz hasonlítható, mint amikor a kisgyerek matchboxot tologat, és brümmög közben, csak jóval hangosabb, a nehezen lenn tartható kuplungba, aminek köszönhetően eddigi elveimnek hátat fordítva üresben vártam a zöldet, ja igen, és CD-s rádió. Full extra, hogy úgy mondjam. Imádom.

Ámbár ez az autóvétel a részünkről egy hihetetlenül logikátlan és hülye lépés volt, tisztában vagyunk vele, hogy sok energiába (és sok pénzbe) fog kerülni nekünk (illetve innen már nekem, szüleim fizették ki, onnantól pedig a többi már engem terhel anyagilag), és hogy most nekem bizony alapfokú autószerelői ismereteket el kell sajátítanom, mert anélkül útnak indulni vele bárhova botorság volna, hogy úgy mondjam.

... elkezdem.