Szóval apróbb hibák akadnak, no.
Minap jó szokásomhoz híven munkába akartam vele menni, be is indult, én meg bekapcsoltam a rádiót, és akkor hopp, elszállt. Mármint a motor. Meg úgy minden. Nem is indult el egy darabig, apu aztán a következő nap addig csesztette, amíg végül meg nem hajolt a Mini a Novák család akarata előtt. Azóta megy, gond nélkül.
Továbbá. Elszállt ugye a fényszóró. Az még a legelején történt, kiderült, hogy valami érintkezéshiba van itt, kéremalássan, ezért a kapcsolót ki kellett operálni és biztosíték dugdosással lehetett megoldani a világítást. Ebben csak egy hiba volt. A rázós macskakövön előferdült, hogy szétcsusszantak a drótok. De sebaj, a végére már nagyon belejöttem, hogy melyik vezetéket hova kell kötni, mondjuk nem egy nagy ördöngősség, de akkor is. Na, időközben megérkezett a kapcsoló, úgyhogy nincs többé vezeték dugdosás az éjszaka közepén, bár a biztos-ami-biztos alapon odakészített szigszalag tekercset még nem teszem vissza a csomagtartóba.
Fényhez még. Éjjel nincs világítás a km-órán. A benzinálláson/vizhőfokmérőn meg fordulatszámmérőn van, csak a km-órán nincs. Máramikor. Múltkor belehajtottam egy mély pocsolyába, és bár a kocsi sehol nem ázott be, egyszer csak felviláglott a teljes műszerfal. Azóta gyakrabban látom, hogy mennyivel száguldok le a hegyről meló után.
Hát, hirtelen ennyi, a tetőablak olykor beázik, de csak akkor, ha nem esik nagyon az eső. Fene se érti.
Szóval, nem elrettenni kell itt, hanem hidegvérrel kezelni a dolgokat, meg aki egy húsz éves Minit képes vásárolni, az készüljön fel lelkileg az ilyenekre. Azontúl örülnék, ha pár Mini-rajongó, illetve tulaj (kevésbé laikus, mint én) is megtalálná ezt a blogot, lehetne tapasztalatot cserélni.
