Szerződés aláírva, előleg kifizetve. Izgulok is, mint a rosseb.
Lényegre térve, ez a blog azért jött létre, hogy dokumentálni és nagyközönség elé tudjam tárni a folyamatot, ahogy a Miniből autó lesz. No, nem mintha most nem volna az, korához képest (velem egyidős, 20 éves) igen jó állapotban van, de a műszaki után is lesz még mit bütykölni rajta. A műszerfalat újra kell majd préselni, és sorolhatnám, de most hirtelen csak ez jut eszembe. De a gondok és apró hibák, szexepilek majd sorra fedik fel magukat.
Ezt a kocsit vezetni egy életérzés. Igaz, eddig kb 10-15 km-t vezettem vele, tegnapelőtt a szerviztől a kereskedésig vissza, de teljesen beleszerettem az izomból tekerendő kormányba, a 3 centinként nyomható gázpedálba, a hangjába, ami kb ahhoz hasonlítható, mint amikor a kisgyerek matchboxot tologat, és brümmög közben, csak jóval hangosabb, a nehezen lenn tartható kuplungba, aminek köszönhetően eddigi elveimnek hátat fordítva üresben vártam a zöldet, ja igen, és CD-s rádió. Full extra, hogy úgy mondjam. Imádom.
Ámbár ez az autóvétel a részünkről egy hihetetlenül logikátlan és hülye lépés volt, tisztában vagyunk vele, hogy sok energiába (és sok pénzbe) fog kerülni nekünk (illetve innen már nekem, szüleim fizették ki, onnantól pedig a többi már engem terhel anyagilag), és hogy most nekem bizony alapfokú autószerelői ismereteket el kell sajátítanom, mert anélkül útnak indulni vele bárhova botorság volna, hogy úgy mondjam.